Embedded Files
Szél tulajdonságai?
Irány, sebesség, erősség.
Sorolja fel a szemes termények érési folyamatát? 4 pont
Tejes
Viasz
Teljes
Túlérés
Tényleges páratartalom, mennyi víz van a levegőben, gáznemű állapotban.
Párakicsapódás, azaz kondenzáció.
Makroklíma mi?
Nagy.
Mikroklíma?
Kicsi. Tudjuk befolyásolni.
Nitrogén azaz fehérje.
Hosszú nappalos növény?
14 óránál több fény kell neki.
Rövidnappalos növény?
14 óránál kevesebb fény kell neki.
10 óra sötét kell neki.
Hosszú távon képes az ember befolyásolni az éghajlatot a nagy szennyezettség miatt.
Talaj menti fagy meddig van?
1 méterig.
Talajtan
Táblázatot megtanulni a vetési és betakarítási időkről.
Mi a melioráció?
Talaj feljavítás, tápanyag pótlás, amivel javítom a tápanyagszolgáltató képességét és tápanyagkészletét növelem.
Milyen három dolog kell a növénynek?
Nitrogén, foszfor, kálium.
Alaptrágya: foszfor és kálium, kiszámolom mennyi kell neki összesen, mert beépül.
Fejtrágyázás: kiszámolom mennyi nitrogén kell éppen, ez nem épül be.
Talajművelés alapelve: annyit műveljünk, amennyire szükség van.
A talajművelés alapműveletei:
Forgatás
Lazítás
Porhanyítás
Keverés
Tömörítés
Talajfelszín egyengetése.
Zöldségnövények
Egyéves, magból mag lesz.
Kétéves, két év után lesz mag.
Évelő zöldségnövények, minden évben terem.
Gyümölcstermő növények
Testalakulás szerint:
Fák
Cserjék
Félcserjék
Dudva szárúak
Termés alapján:
Almagyümölcsűek
Csonthéjasok
Héjasok
Bogyósok
Ha, a vetőmag fémzárolt, akkor az minőségi.
Drazsírozás
Apró, nehezen vethető magok bevonják felület növelő bevonattal, ami tápanyag.
Fontos évszámok
1793 első törzskönyv (angol telivér)
1950 DNS baromfi hibridek
1833 mangalica - József nádor
1993. évi CXIV. törvény az állattenyésztésről
Háziállatok ősei:
Ló -> tarpán, erdei, przewalski
Szarvas marha -> őstulok
Juh -> muflon
Sertés -> vaddisznó
Kacsa -> tőkés réce
Házinyúl -> üregi nyúl
Kecske -> bezoárkecske
Tyúk -> bankiva, jáva, ceyloni, szürke tyúk
Mi az, hogy monofiletikus eredetű?
Egy őstől származik.
Mi az, hogy polifiletikus eredetű?
Több őstől származik.
Mit nevezünk meliorációnak?
A növények részére a legkedvezőbb életfeltételek és
életkörülmények biztosítása.
Sorolja fel az esőszerű öntözés előnyeit!
Az öntözés a terepviszonyoktól független, bárhol alkalmazható
Pontosan szabályozható, víztakarékos
Közvetlenül a növényzetet éri, tisztítja a levélzetet, szabaddá teszi a légzőnyílásokat, csökkenti a párolgást
Kedvező párás mikroklímát alakít ki
Különleges agrotechnikai célok megvalósítására alkalmas (fagyvédelmi öntözés, levéltrágyázás stb.)
Mit nevezünk mikroklímának?
Kicsiny légterekben uralkodó: a nagy légterektől eltérő éghajlatot
mikroklímának nevezzük (pl: a kert egy árnyékos sarka, egy bokor
árnyéka)
Soroljon fel defláció elleni védekezési módszereket!
a talaj fedése
a talaj szerkezetének javítása (istálló és zöldtrágyázás)
talajművelés (pl. a felszín tömörítése gyűrűshengerrel)
fásítás
Mit nevezünk harmatpontnak?
az a hőmérsékleti érték, amelyre a levegő lehűlve,
meglévő gőztartalmától telítetté válik.
Csoportosítsa testalakulás szerint a gyümölcstermő növényeket!
Fák: határozott főtengelyük van, ami törzsre és koronára különül:
alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi, őszibarack, berkenye
Cserjék: főtengely nélküli fás növények:
mogyoró, köszméte, ribiszke;
Félcserjék: főtengelyük nincs, első évben hajtanak, második évben teremnek majd elpusztulnak:
málna;
Dudva szárúak: évelő növények:
szamóca;
Sorolja fel a talajművelés alapműveleteit!
Forgatás: a felső és az alsó talajréteg cseréje
Lazítás: a talajrészecskék egymástól való eltávolítása
Porhanyítás: a nagyobb, durvább rögök elaprózása
A lazítás és porhanyítás eszközei: kultivátor, borona, kombinátor, talajmaró
Keverés: a talajrészecskék egymáshoz viszonyított helyzete minden irányban megváltozik
Eszközei: tárcsás borona, talajmaró, kombinátor
Tömörítés: közelebb hozzuk egymáshoz a talaj alkotórészeit
Talajfelszín egyengetése: a félszíni egyenetlenségek elsimítása
Vetési idők: őszi búza, repce, rozs, borsó, napraforgó.
október első fele
augusztus második fele
szeptember második fele
március közepe
április második fele
Betakarítási idők: kukorica, őszi árpa, burgonya, zab, szója.
szeptember közepétől - október végéig
június második fele
szeptember elejétől - október közepéig
július vége - augusztus eleje
szeptember közepétől - október közepéig
Hány napig vemhes a kanca, a koca, a tehén, az anyajuh?
336
116
285
150
Hány nap a tyúktojás, a lúdtojás, a kacsatojás, és a pulykatojás kelési ideje?
21
30
28
28
Sorolja fel a következő fajok kifejlett nőivarú egyedeit! Ló. lúd, juh, sertés, szm.
Kanca
Tojó
Anyajuh
Koca
Tehén vagy Tenyészüsző
Sorolja fel a következő fajok heréltjeit! Ló, szm., juh, tyúk, sertés.
Herélt (paripának)
Tinó vagy Ökör
Ürü
Kappan
Kan
Jellemezze a tojótpusú tyúkfajtákat!
A tojástermelő fajták:
teste hátrafele szélesedik
oldalnézetben háromszöghöz hasonló
finom szervezet, élénk vérmérséklet
Testtömegük: 1,7-2 kg,
Tojástermelésük: évi 200-.300 db.
Mit jelentenek a következő elnevezések? Emse, előhasi üsző, toklyó, gácsér, jerke.
fiatal koca (sertés)
az először termékenyült növendék (szarvasmarha)
a növendék juh
a kifejlett állat (kacsa)
fiatal nőivarú egyed (juh)
Milyen hatással van a fény az állati szervezetre?
A fény kedvező hatást gyakorol az állati szervezetre
Fiatal állatok nevelésében a napfény nélkülözhetetlen,
A fény élénkíti az anyagcserét.
hizlaldákban kevesebb a megvilágítás → nyugodtabb az állat → jobban értékesíti a takarmányt
ivari életet: szabályozza (fokozott ivarzás tavasszal és nyáron)
Hogyan nevezzük a kanca, a tehén, a koca és az anyajuh ivarzását?
sárlik
folyat
görög vagy búg
berreg vagy üzekedik
Sorolja fel az emlősök emésztőkészülékének három fő szakaszát!
előbél, középbél, utóbél
Mi a szél 3 tulajdonság?
Van iránya, erőssége, sebessége.
Mit nevezünk harmatpontnak?
Az a hőmérsékleti érték, amelyre a levegő lehűlve, meglévő gőztartalmától telítetté válik.
Mit nevezünk mikroklímának?
Kicsiny légterekben uralkodó, a nagy légterektől eltérő éghajlatot mikroklímának nevezzük pl.: kert árnyékos sarka.
Mit nevezünk makroklímának?
Olyan nagykiterjedésű légterek, melyeken belül az éghajlat közel azonos. Az Alföld éghajlata.
TALAJTANI ISMERETEK
Talajnak nevezzük a szilárd földkéreg legfelső laza termékeny takaróját. A talaj ellátja a növényt: vízzel, tápanyaggal és levegővel
Kötött víznek azt a vizet nevezzük, amelynek mozgását különféle erők gátolják, és a növények nem, vagy csak részben tudják hasznosítani.
A szabad víznek van a legnagyobb szerepe a talajok vízgazdálkodásában.
Az erózió: a víz talajpusztító munkája
- lejtős területek
- csapadék mennyisége
- talaj tulajdonságok (vízvezető és befogadó képesség)
A defláció: a szél talajpusztító munkája.
Befolyásolja:
- föld nedvességi állapota
- felszín növényekkel való borítottsága
homokverés: a szél által szállított homokszemcsék dörzsölő hatása
Sorolja fel a defláció elleni védekezési módszereket!
• a talaj fedése
• a talaj szerkezetének javítása (istálló és zöldtrágyázás)
• talajművelés (pl.: felszín tömörítése gyűrűs hengerrel)
• fásítás
A melioráció: a növények részére a legkedvezőbb életfeltételek és életkörülmények biztosítása.
Talajművelés: különböző eszközökkel mechanikai úton a talaj alkotórészeinek térbeni elrendezésének megváltoztatása.
Cél: a termesztett növényeink számára legkedvezőbb talajállapot létrehozása és fenntartása
Feladat: biztosítani a jó minőségű vetés és a magvak gyors,
egyenletes csírázásának és kelésének feltételeit. (tiszta, sima, gyommentes talajfelszín, aprómorzsás ülepedett szerkezet.)
A talajművelés alapműveletei:
Forgatás: a felső és az alsó talajréteg cseréje
Lazítás: a talajrészecskék egymástól való eltávolítása
Porhanyítás: a nagyobb, durvább rögök elaprózása
A lazítás és porhanyítás eszközei: kultivátor, borona, kombinátor, talajmaró
Keverés: a talajrészecskék egymáshoz viszonyított helyzete minden irányban megváltozik
Eszközei: tárcsás borona, talajmaró, kombinátor
Tömörítés: közelebb hozzuk egymáshoz a talaj alkotórészeit
Talajfelszín egyengetése: a félszíni egyenetlenségek elsimítása
Leggyakoribb talajművelési eljárások:
- tarlóhántás
- talaj lezárás
- talajápolás
- nyári szántás
- őszi mélyszántás
- szántás elmunkálás
- vetőágy készítés
A gyümölcstermő növények
1. Testalakulás szerint:
Fák: határozott főtengelyük van, ami törzsre és koronára különül:
- alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi, őszibarack, berkenye
Cserjék: főtengely nélküli fás növények:
- mogyoró, köszméte, ribiszke;
Félcserjék: főtengelyük nincs, első évben hajtanak, második évben teremnek majd elpusztulnak:
- málna;
Dudva szárúak: évelő növények:
- szamóca;
2. A termés alapján:
Almagyümölcsűek: alma, körte, birs, naspolya, berkenye;
Csonthéjasok: cseresznye, meggy, szilva, kajszi, őszibarack,
Héjasok: dió, gesztenye, mandula, mogyoró;
Bogyósok: ribiszke, köszméte, málna, szamóca;
Vetőmagnak nevezzük a kultúrnövények továbbszaporításra alkalmas magját.
Vetés: a vetőmagvak talajba juttatása.
Ültetés: a vegetatív részeknek a termelés céljából való talajba vitele. minőség→fémzárolás
Azonosság a szaporítóanyagnak egy adott fajhoz és fajtához való tartozását jelenti.
Jól elkülöníthetők (pl.: lucerna és a lóhere, különböző fűmagvak stb.) nem jól elkülöníthetők (pl.: cukorrépa és a takarmányrépa)
Fajtaérték a kérdéses fajtában lévő termőképesség
Származási érték valamely termőhely különleges ráhatásának jegyeit fejezi ki a fajtán, (pl,: makói hagyma)
Drazsírozás
Apró, nehezen vethető magok bevonják felület növelő bevonattal, ami tápanyag.
Öntözési módok:
• Felületi öntözés árasztásos pl.
• Esőszerű öntözés apró cseppekre bontom
• Csepegtető öntözés
Esőszerű öntözés előnyei:
Terepviszonyoktól független, bárhol alkalmazható
• Szabadon szabályozható, víztakarékos
• Közvetlenül a növényzetet éri, tisztítja a levélzetet, szabaddá teszi a légzőnyílásokat, csökkenti a párolgást.
• Kedvező párás mikroklímát alakít ki
• Különleges agrotechnikai célok megvalósítására alkalmas (fagyvédelmi öntözés, levéltrágyázás stb.)
Évszámok:
1793 első törzskönyv angol telivér
1950 DNS baromfi hibridek
1833 mangalica- József Nádor
1993 évi CXIV. Törvény az állattenyésztésről
Mi a domesztikáció?
Háziasítás
A domesztikáció folyamata és hatása az állati szervezetre:
• Vadonélő állatok háziállattá válása
o ivari izoláció
o alkalmazkodás
o alaki, élettani átalakulás
o új tulajdonságok kialakulása és annak átöröklődése
• Folyamatosan megy végbe, min 50 nemzedéken át.
Háziállatok ősei:
• Ló: tarpán, erdei ló, prezwalski
o a vadlovak: kistestű állatok, fakó szőrű, vastag sörény
• Szarvasmarha: őstulok
o nagy testű
o hosszú szarvú (kipusztult)
• Juh: muflon (Kis-Ázsiában őshonos)
o hóhatár feletti területeken, szarva csiga alakban hajlott (kos szarvas, jerke szarvatlan)
• Sertés: vaddisznó
o szőrzete viszonylag hosszú
• Kacsa: tőkés réce
• Házinyúl: üregi nyúl → Pireneusi félszigetről
• Kecske: bezoár kecske, D-Ny Ázsia
• Tyúk:
o bankiva tyúk (vörös dzsungeltyúk)
o ceyloni dzs. tyúk
o jávai dzs. tyúk
o szürke dzs. tyúk
Háziállatok eredete
• Monofiletikus eredetű (egy közös őstől)
• Polifiletikus eredetű (több őstől): ló, tyúk
Háziasítás módszerei:
• izolálás
• foglyul ejtés, befogás
• éheztetés
• fiatal állatok felnevelése
Állatok változása a háziasítás során:
- testnagyság: hím nagyobb, tojó kisebb
- kültakaró: bőr és szőrzet
- csontváz: rövidebbek, szivacsos, koponya kisebbedett
- idegrendszer (agyvelő kisebb lett),
A GAZDASÁGI ÁLLATOK RENDSZEREZÉSE
FA-N-CS-R-O-T
Faj
Nem
Család
Rend
Osztály
Törzs
Fajok:
- tyúk, koca, liba, pulyka
- tyúk faj tojását tyúknak is hívják
- tyúk fajúegyed hím párja a kakas
Faji bélyegek:
Olyan jellemvonások, amelyek következetesen öröklődnek, a faj minden egyedén fellelhetők és más fajhoz tartozó állatokra nem jellemzőek.
A nemesítés: az állatállomány minőségének javítása.
A csontok feladata:
- a test alakját adják,
- a szerveket védik,
- ásványi anyagot raktároz,
- vérsejteket termel
Az emésztőkészülék
Szakaszai: előbél, középbél, utóbél
Az előbél a következő részekből áll:
- szájüreg + fogak + nyelv + mirigyek
- garatüreg
- nyelőcső
- gyomor:
o együregű (ló, sertés, stb.)
o többüregű (a kérődzőké: szarvasmarha, juh, kecske, stb.)
Többüregű gyomor részei:
Bendő, százrétű, recés, oltógyomor.
Együregű gyomor részei:
gyomorszáj
gyomortest
gyomor vége
A középbél (vékonybél)
az emésztés és a felszívódás központi helye.
Részei: epésbél, éhbél és csípőbél
Az utóbél (vastagbél)
Részei: a vakbél, remesebél, végbél,
a ló vakbele nagy (kb. 1 m hosszú és 30 - 40 l űrtartalmú)
Az emésztőcső járulékos mirigyei
A máj: epét termel
kérődzők, sertés: epehólyag → epésbél
ló, galamb: nincs epehólyag →az epe folyamatosan jut az
epésbélbe
A hasnyálmirigy: inzulin → vérbe jutva a szénhidrát anyagcserét szabályozza
A hasnyál az epésbélbe ömlik.
A máj feladata:
- táplálóanyagot raktároz,
- mérgező anyagokat hatástalanít,
- testazonos zsírok, fehérjék és szénhidrátok lebontását és előállítását végzi.
A baromfiak emésztőkészüléke:
- Egységes a száj-és garatüreg,
- fogak nincsenek,
- a nyelven nincsenek ízlelőbimbók.
- a nyelőcső beggyé tágul
- zúzógyomor (mechanikai őrlés)
- emésztés a vékonybélben
- a vastagbél kloákával zárul
Az ivarszervek
Feladatuk az ivarsejtek termelése
Az ivarzási ciklus
Szarvasmarha:
ivarzó tehén: folyat,
pároztatáskor: befolyatják vagy beűzetik,
párzó bika: hág.
Ló:
ivarzó kanca: sárlik,
a pároztatás neve: hágatás vagy fedeztetés,
a párzó mén: hág vagy fedez.
Sertés:
ivarzó koca: görög, vagy búg,
pároztatás: búgatás, ritkábban görgetés.
a kan: bebúgat
Juh:
ivarzó nőstény: berreg vagy üzekedik,
a pároztatás: ugratás, hágatás, beüzetés
a kos: hág.
A vemhesség időtartama állatfajonként
A tyúk faj egyedeinek elnevezései a következők:
Naposcsibe: a kelés után megszáradt, még nem etetett, 36 óránál fiatalabb állat
A csirkék: az ennél idősebb, de 10-12 hetesnél nem korosabb
- a nőivarúakat jércéknek,
- a hímivarúakat kakasoknak nevezzük
A növendékek: 20-22 hetesnél fiatalabb állatok
- a nőivarúakat jércéknek,
- a hímivarúakat kakasoknak nevezzük
A termelésben részt vevő nőivarú egyedek a tyúkok, a hímek a kakasok
Kappan: herélt kakas
A lúd elnevezése:
Naposliba: keléstől 36. óráig
Kisliba: 4-5 hetes korig
Növendék liba: 4-5 hetes kor után
A tojó és a gúnár: a kifejlett állat
Magló: nem termelő (tojóidőszakon kívüli)
A kacsa elnevezése
Napos kacsák: keléstől 36. óráig,
Kiskacsa: 4-5 hetes korig
Növendékkacsa: 4-5 hetes kor után
A tojó és a gácsér: a kifejlett állat
A pulyka elnevezése:
Pipe: keléstől 36. óráig
Kispulyka: 6-8 hétnél nem idősebb állatok
Növendékek: 6-8 hétnél idősebb állatok
A tojó és a bak (pulykakakas): a kifejlett állat
Nemek és korcsoportok szerinti elnevezések
Kan: hímivarú sertés
Koca: nőivarú sertés
Emse: fiatal koca
Anyakoca: nőivarú sertés, amelynek már voltak malacai
Előhasi koca: a koca első vemhessége és szoptatása idején
Tenyészkoca: bebúgatott koca
Tenyészkan: búgatásra alkalmas kan
Keresőkan: ivarzó kocák kikeresésére szolgál,
Ártány: fiatalon herélt sertés,
Kanlott: idős korban herélt
Miskárolt: petefészkétől megfosztott nőstény,
Szopós malac: születéstől a választásig (szoptatás idején)
Választott malac: növendék a választástól a 4 hónap végéig,
Süldő: 4 hónapos kortól 1 éves korig,
Hízott sertés: vágásra érett testtömegben lévő sertés
KONDA – KONDÁS
A szarvasmarha elnevezései korcsoport és nemek szerint
Szopós (itatásos) borjú: a tejtáplálás ideje alatt
Választott borjú: az elválasztott egyed féléves korig
Éven aluli növendék: 7-12 hónapos kor között lévő szarvasmarha
Éven felüli növendék: éve kortól tenyésztésbe vételig általában 1,5 éves korban veszik tenyésztésbe
Tenyészbika: tenyésztésre nevelt hímivarú szm.
Tenyészüsző: tenyésztésre nevelt nőivarú szm.
Vemhes, vagy előhasi üsző: az először termékenyült növendék
Tehén: a már egyszer ellett állat
Tenyészbika: a tenyésztésbe vett hím.
Tinó: A fiatalon ivartalanított bika
Ökör: a kifejlett kort elért és ivartalanított „hím” állat (igázásra
vagy hízlalásra)
Göböly vagy sőre: a hízóba fogott vagy kihizlalt szarvasmarha
Csuvas: hízóökör
GULYA, CSORDA – GULYÁS, CSORDÁS
A juh nemek és korcsoportok szerinti elnevezései
Szopós bárány: születéstől elválasztásig
Választott bárány: választástól 1 éves korig
Toklyó: a növendék juh
Kos: hímivarú állat
Jerke: fiatal nőivarú egyed
Ürü: ivartalanított hím
Anyajuh: kifejlett nőivarú egyed,
Előhasi anya: az először vemhes és az először ellett állat
Próbakos: az ivarzó anyák megkeresésére alkalmas, de
tenyésztésre nem használható állat
Pecsenyebárány: a hízóba fogott bárány,
Panofix bárány: 2 cm gyapjútarlóval rendelkező állat
Hízó: az 1-2 éves egyed
NYÁJ – JUHÁSZ
A kecske nemek és korcsoportok szerinti elnevezései
Bak: kifejlett hím kecske
Anya (anyakecske): kifejlett nőstény kecske
Gida: hím kecske ivarérésig
Gödölye: nőstény kecske ivarérésig
Ürü: herélt kecske
Buga: szarvatlan kecske
A ló elnevezései ivar; kor és használat szerint:
Mén (vagy csődör): hímivarú ló
Kanca: nőivarú ló
Herélt (paripának): Ivartalanított hímivarú ló
Szopós csikó: újszülött csikó választásig
Választott csikó: választástól éves karig.
Évjárat szerint: éves, kétéves, hároméves, négyéves csikó
Kifejlett ló: ötéves vagy idősebb állat
Vágócsikó (vágó ló): kiselejtezett egyedek
Egyéb elnevezések:
Málhásló: teherhordó,
Sportló: sportcélokat szolgál,
Kocsiló, igásló, hámosló: kocsit, szekeret vontat
MÉNES – CSIKÓS
Mi a heritabilitás?
Az öröklődhetőség (heritabilitás jele: h2) azt fejezi ki, hogy milyen biztonsággal számíthatunk az adott tulajdonság átöröklésére
0-1 közötti érték
Pl.: a tejtermelő képesség: h2 = 0,3 (30%)
a tejzsírtartalom: h2 = 0,6 (60%)
A tenyésztési eljárások:
- fajtatiszta tenyésztés
- keresztezés
Fajtatiszta (tisztavérű) tenyésztés: ha mind a két szülő ugyanabba a fajtába tartozik.
Cél:
- a fajta fenntartása,
- az értékmérő tulajdonságok rögzítése, továbbfejlesztése
Keresztezés: az a tenyésztési eljárás, amikor a tenyésztésre kijelölt szülők nem ugyanabba a fajtába tartoznak
Ha a szülők eltérő fajúak → fajkeresztezés
A kereztezés előnyei:
- fokozza az utódok életképességét
- javítja az ellenálló képességet
- növeli az ivadék ok szaporaságát
- az állomány egyöntetűbb lesz
Heterózis hatás: a keresztezésből származó előnyök összessége
A pároztatás módjai
1. A vadpároztatás
az összes nőstény közé engedik a
rendelkezésre álló apaállatokat
(húsmarhatenyésztés és a juhászat)
2. Csoportos pároztatás:
A nőstényeket bizonyos tulajdonságok
alapján csoportba osztják -(a hímeket is)
- és megfelelő számú hímet engednek közéjük
3. Háremszerű pároztatás:
a nőivarú állatok kiválasztott csoportjába
csak egy - a legalkalmnasabb – apaállatot engednek
4. Egyedi (kézből való) pároztatás
az ivarozó nőstényt az előre kijelölt apaállathoz vezetik
5. Mesterséges termékenyítés: az ondót a párzás mellőzésével,
művi úton juttatják az ivarozó állat hüvelyébe, illetve méhébe
A génmegőrzés módszerei:
- in situ génmegőrzés:
o eredeti környezetben
o élő,
o fajtatiszta állományok
- ex situ génmegőrzés:
o nem eredeti környezetben (pl.: állatkert, ketrec, stb.)
o biotechnológiai eljárásokkal kombinálva (pl.: mélyhűtés)
Mezőgazdasági alapismeretek vizsgán lehet
Csírázás feltételei: 1. nedvesség, 2. hőmérséklet, 3. levegő
Szél tulajdonságai: 1. irány, 2. sebesség, 3. erősség
Légnedvesség: A levegő vízpára (gázhalmazállapotú víz) mennyiségét légnedvességnek nevezzük.
Tényleges páratartalom: 1 m³ levegőben található vízgőz grammokban kifejezett tömegét abszolút légnedvességnek vagy tényleges páratartalomnak nevezzük.
Telítési páratartalom: A levegőnek van egy maximális párabefogadó képessége, ezt telítési páratartalomnak nevezzük. Különböző hőmérsékleteken ez a felső határérték különböző. Egy adott hőmérsékleten csak annyi pára tud a levegőbe jutni, amíg az eléri a telítettségi értéket. Telített levegőben nincs párolgás.
Makroklíma: A nagykiterjedésű légterek éghajlatát makroklímának nevezzük, amely ember által szándékosan nem befolyásolható, valamint állandónak tekinthető (pl. Dél-Alföld éghajlata).
Mikroklíma: A talaj menti kicsiny légterek eltérnek a nagy légterek éghajlatától, ezeket mikroklímának nevezzük (pl. árnyékos erdősávok, üvegházak, istállók klímája). A mikroklíma ember által befolyásolható, változtatható ezért ezeknek a kis légtereknek éghajlata változékony, közöttük jelentős eltérések tapasztalhatók.
Kötöttség: Azt, hogy a talajalkotó-részek milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz a talaj kötöttségével jellemezzük. A kötöttség mértéke szerint beszélünk laza-, közép-, kötött- és erősen kötött talajokról. A kötöttség mértékét Arany-féle kötöttségi számmal jellemezzük (jele: Kp). A különböző talajok kötöttsége 30 és 80 értékszám között változik.
A jó talajszerkezet kialakítása és fenntartása a talajművelés egyik legfontosabb feladata.
________________________________________
A talaj vízgazdálkodása:
Víz
Kötött víz
• Kémiailag kötött
• Biológiailag kötött
• Adszorpciós erőkkel kötött
Szabad víz
• Gravitációs víz
• Talajvíz
• Kapilláris víz
A talaj jó vízgazdálkodása alapvető dolog egy adott növénykultúrában. A víz a talajban kötött és szabad formában található.
A kötött vizek a növények számára hasznosíthatatlanok, mivel mozgásukat különböző erők gátolják, így a növények nem tudják azt felvenni. A kémiailag kötött víz vegyület formájában található meg a talajban. A biológiailag kötött víz a talajban élő növényekben, állatokban és bombák szervezetében lévő vizet értjük. Az adszorpciós erőkkel kötött víz a talajrészecskék által fizikailag megfogott és nem eresztett víz.
A szabadvizekre erők által nem gátoltak, ezáltal a növények számára hasznosíthatók. Gravitációs vízen lefelé mozgó vizet értünk, amely a talaj felszíne felé a nehézségi erő hatására a mélyebb rétegekbe eresztett víz szivárog. Ha itt vízzáró rétegbe ütközik, összegyűlik. Az így összegyűlt vizet talajvíznek nevezzük, amely a mélyebb rétegek összes üregét kitölti. A talajszemcsék közötti közepes és finom pórusok hajszálüregeket képeznek. Ezekben a víz a felületi feszültség és a hajszálcsövesség szívóerejének hatására alulról felfelé irányuló mozgást végez, ezt a vizet kapilláris víznek hívjuk.
________________________________________
A különböző trágyaféleségek csoportosítása:
1.) Szerves trágyák:
a) istállótrágyák
b) zöldtrágyák
c) tarló és gyökérmaradványok
d) egyéb szerves trágyák: szalma trágya, kukoricaszár, komposzt, tőzeges fekál stb.
2.) Műtrágyák: (közvetlenül ható trágyák)
a) egy hatóanyagú (mono) műtrágyák – nitrogén tartalmú – foszfor tartalmú – kálium tartalmú
b) két vagy több hatóanyagú (összetett) műtrágyák.
3.) Közvetve ható trágyák:
a) mésztrágyák
b) baktérium trágyák
c) nyomelem trágyák.
________________________________________
Talajművelés
A talajművelés során igyekszünk a termeszteni kívánt növényeink számára a legkedvezőbb talajállapotot létrehozni, illetve fenntartani. Talajművelésnek nevezzük, ha a talaj alkotórészeinek térbeni elrendezését mechanikai úton megváltoztatjuk. A talajmunkák során törekszünk a kedvező talajszerkezetű, valamint jó vízgazdálkodású, gyommentes talaj előállítására.
A különböző növények más-más talajelőkészítést igényelnek. Az őszi vetésű gabonafélék sekélyen gyökereznek, ezért számukra nem szükséges a mélyművelés, talajelőkészítésük viszonylag egyszerű. A tavaszi vetésű növények mélyebben gyökereznek, mély gyökérzetűek, mélyebb talajt igényelnek. Szárazabb időszakok esetén a talajművelés feladata a talaj nedvességének megőrzése, míg csapadékos körülmények között a víz-befogadóképesség növelése a cél.
A talajművelés alapelveként elmondható, hogy legkevesebb munkával, legkevesebb művelettel csak annyit műveljünk, amennyi szükséges a legkedvezőbb talajállapot kialakításához.
________________________________________
A talajművelés alapelemei a következők:
• forgatás: felső és alsó talajréteg cseréje,
• lazítás: a talajrészecskék egymástól való eltávolítása,
• porhanyítás: a nagyobb, durvább rögök elaporzása,
• keverés: a talajrészecskék egymáshoz viszonyított helyzete minden irányú megváltoztatása,
• tömörítés: a talaj alkotórészeinek egymáshoz közelebb hozása,
• talajfelszín egyengetése: a felszíni egyenetlenségek elsimítása.
________________________________________
Talajművelő gépek és munkájuk:
• eke: a vele végzett munka a szántás, forgat, lazít, porhanyít, kever,
• tárcsa: porhanyít, kever, lazít,
• kultivátor és lazító: a mechanikai gyomirtás legfontosabb eszköze, lazítanak, porhanyítanak.
• fogasok és boronák: porhanyítanak, kevernek, talajfelszínt egyengetnek,
• henger: tömörít, talajfelszínt egyenget,
• simító: porhanyít, tömörít, talajfelszínt egyenget.
________________________________________
Növény Vetés időszak Betakarítási időszak
Őszi búza Október I. fele Július I. fele
Őszi árpa Szeptember II. fele Június II. fele
Tavaszi árpa Március II. fele Július I. fele
Rozs Szeptember II. fele Július I. fele
Zab Március II. fele Július vége–augusztus eleje
Kukorica Április II. fele Szeptember közepe–október vége
Napraforgó Április II. fele Szeptember közepe–október közepe
Repce Augusztus II. fele Június I. fele
________________________________________
Vetés módjai:
• Szórva vetés
• Sorba vetés
o Ikersoros vetés
o Szalagos soros vetés
o Sávos vetés
o Szemenkénti soros vetés
o Művelőutas vetés
o Fészekbe
________________________________________
A szemtermények érésénél négy szakaszt különböztetünk meg:
1. Tejesérés időszaka:
A növény él, zöld színű és a termésbe tápanyagot szállít.
50% körüli nedvességtartalma van, ezért a kifejlett mag belsejében tejszerű nedv található.
2. Viaszérés időszaka:
A termés irányába csökken a tápanyagszállítás, a növény szára és levele sárgulni kezd.
A mag elérte jellegzetes színét, nedvességtartalma 35–40% körüli, belseje viaszszerű, körömmel szétnyomható.
3. Teljesérés szakasza:
A termésbe nincs tápanyagáramlás, a növény megsárgult, szemtermés nedvességtartalma fokozatosan csökken, kemény, acélos, körömmel nem nyomható szét.
4. Túlérés állapota:
A magot tartó növényi szövetek lazulnak, ezért megkezdődik a szemek pergése, valamint a termés minősége is romlik.
Nagyváthy János:
Nagyváthy katonaként ismerkedett meg Német- és Olaszország fejlettebb mezőgazdaságával, s kezdte el tanulmányozni a szakirodalmat.
Kezdetől fogva magyar nyelven írt, hogy széles körben terjessze az ismereteket. Első rendszeres magyar nyelvű munkája „A szorgalmas mezei gazda” címmel (I. és II. kötet) 1791-ben jelent meg.
Ebben a földek fajtáitól és a talajváltástól kezdve, a vetés, aratás, a cséplés teendőin át, a szőlőművelés, az erdészet, és az állattenyésztés kérdéseiig a mezőgazdasági termelés minden oldalát feldolgozta.
A könyv első része a földműveléssel kapcsolatos problémákat tárgyalja. A művelési ágak arányáról szólva a rét fontosságát hangsúlyozza:
„sokkal több rétnek kellene lenni – írta – mint szántóföldnek, mivelhogy a földmívelésnek a lélek a barom és ennek trágyája”.
A korszerű gazdálkodás alapját a vetésforgót, a földek tagosítását, szétosztását, amiből szükségképpen adódik, hogy szemenkénti növényismeret, haladás csakis a váltógazdálkodás bevezetésével várható, valamint az agrotechnikai rendszeres termelés fokát fokozatosan, a mindenkori viszonyok figyelembevételével javasolta.
________________________________________
Jelentős szerepet kap munkájában a talajművelés, a műveletek technikai fejlesztése. Igen fontosnak tartotta a föld megfelelő lazítását, forgatását, porhanyítását. A hazai gyakorlat megelőzte írta a nyugat-európait, viszont az angol és holland minták átvétele sokkalta előnyökkel járt.
A trágyaszükség biztosítása céljából javasolta a rét- és legelőgazdálkodás kiterjesztését, a lucerna és here termesztését.
________________________________________
Az állattenyésztés fejlesztését szolgálta a takarmánytermesztés fejlesztését célzó különféle elgondolásai.
A természetes kaszálók ápolása-gondozása mellett fontosnak vélte a mesterséges szálastakarmányok vetésforgóba történő kiszélesítését.
A lóhere mellett főként a lucerna termesztését szorgalmazta.
A lucerna, hangsúlyozta, kétszer annyi takarmányt ad, mint a lóhere, zölden etetve is jobb, mivel édesebb, hízlalóbb, magasabb tőle a tej zsírtartalma. Szárítani is könnyebb.
________________________________________
Festetics Imre:
A Festetics család birtokán lótenyésztésre, juh¬tenyésztésre, méhészetre és növénytermesztési, növényhonosítási kísérletekre vonatkozó törzskönyvi nyilvántartásokat a 19. század elejétől vezettek.
A családi hagyományokat folytatva 1803-tól ő is juh¬tenyésztésbe fogott egy kis merinó nyájjal. 15 éven át saját törzskönyvet vezetett, melyben nem tudott jobb tenyészállatot vásárolni a saját gazdasága eredményei mások számára is példát mutattak.
Festetics 1819-ben az Ökonomische Neuigkeiten und Verhandlungen című lapban tette közzé híres téziseit „A beltenyésztésről” címmel, melyben összefoglalta „A természet genetikai törvényeit” négy pontban:
Ebben a következő fontos dolgokat ismerte fel (Gregor Mendel előtt):
„Ez az 5. szakasz tartalmazza az én véleményem szerint a természet genetikai törvényeit (s.z.t.o. kiemelés). Ezek azok, melyeket cáfolni kell, különben a rendszer érvényes. A következőket állítom:
1. Az erőteljes és egészséges egyedek tulajdonságaikat többre továbböröklik (örökítik) jellegzetes leszármazottaikban.
2. Az erőteljes ősök tulajdonságai keverék nélkül mindkét nemnél újra megjelennek a következő nemzedékben.”
3. Azok közé az állatok közé, amelyek több nemzedéken keresztül birtokokban voltak a nekik megfelelő sajátságoknak, olyan utódok is kerülhetnek, amelyeknek eltérő jellegzetességei vannak. Ezek változatok (variánsok), a természet játékai; ezek a továbbszaporításra alkalmatlanok akkor, ha a cél adott jellemzők átörökítése.
4. A beltenyésztésnél feltétel a törzsállatok lehető leggyorsabb kiválasztása. Csak azok az állatok jók, amelyek a beltenyésztésben, amely döntő mértékben hordozzák a szükséges jellegeket. Ha egy adott tulajdonságot meg akarunk tartani, az utódokban továbbörökíteni és állandósítani, akkor ajánlatos a gondosan vezetett beltenyésztési napló, és el kell kerülni annak veszélyét, hogy a szervezet legyengülése a szükségtelenné következménye legyen.”
A továbbiakban a szerző vizsgálta korának magyar állattenyésztési gyakorlatát, kitért a beltenyésztés hatásaira, az embernél is a rokonházasságok esetében. Számára nyilvánvalónak látszott a természetes és a mesterséges kiválasztódás (szelekció) szerepe a háziállatok és a termesztett növények jellegének megőrzésében vagy megváltoztatásában. Felhívta a háziállatok szaporodásbiológiai folyamataival kapcsolatos viselkedésmódjának hatásaira is.
________________________________________
Tormay Béla:
Mezőgazdász, állatorvos, állatgyógyászati szakíró. Az állattenyésztéstan tanára. A modern hazai állattenyésztés úttörője.
Országos állatkatasztert készíttetett, tenyészállat-kiállításokat szervezett, bevezette a törzskönyvezést.
A magyar mezőgazdasági szakoktatás legnagyobb reformátora, számos tankönyv és ismeretterjesztő írásszerzője.
Állatorvosi Tanintézet igazgatója, később a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban az Állattenyésztési Osztály államtitkára.
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
1880-ban a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium megbízásából megalapította a minisztériális állattenyésztési osztályt, aminek ő lett az első vezetője és egyúttal a magyarországi szakoktatás felügyelője is.
Fontos szerepe volt a magyarországi szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében. Fáradhatatlanul népszerűsítette a tudományt és annak eredményeit. Ő volt az országos állatorvosi egyesület első elnöke.
________________________________________
Széchenyi István:
A Magyar Tudományos Akadémia alapítója.
Külföldi és hazai utazásaink tapasztalatai ráébresztették a külföldi és a magyar közállapotok közti kulturális, gazdasági különbségekre, és kezdett különböző bevált közintézmények életre hívásán munkálkodni.
Első ilyen irányú terve a lóverseny meghonosítása volt, amit Ausztriában és Magyarországon ekkor még nem ismertek. Kezdeményezésében több támogatóra is lelt, így megbeszélései eredményeiül I. Ferenc királyhoz, akinek a felsőházban 1822. január 31-én írásban is benyújtotta javaslatait.
A lóverseny-egyesület védnökéül József nádort is megnyerte.
1822. márciusában Angliába utazott, és tanulmányozta Északnyugat-Európán és Angliában Wesselényi István társaságában.
Fő céljuk a külföldi lótenyésztés tanulmányozása, verseny- és tenyészlovak vásárlása volt, de élénken figyelték a külföld gazdasági és egyéb viszonyait is, Magyarország általuk tervezett megreformálása érdekében.
________________________________________
Wellmann Oszkár:
Állatorvos, állattenyésztési szakember, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Korszerű, kísérletes biológiai alapokon, a tudományos élet tapasztalatai alapján leírta az állati szervezet ásványianyag-ellátásának biológiai alapjait.
A tudományos eredményei hozzájárultak a hazai takarmányozási módszerek okszerűbbé válásához.
Ugyancsak nevéhez fűződik a szarvasmarha törzskönyvezés tudományos alapjainak kidolgozása és országos bevezetése.
Három évtizeden keresztül, 1910-től haláláig állt az Állatorvosi Főiskola állattenyésztési tanszékének élén.
Munkásságával és tanítványaival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az állattenyésztés az állatorvosképzés fontos része legyen.
Kutatásai elsősorban az állattenyésztés biokémiai és anyagforgalmi vonatkozásaira irányultak.
Eleinte egyedül végzett vizsgálatokat állati etetési, takarmányozási kísérleteken keresztül, később pedig a Marek József állatorvossal és Urbányi László vegyészmérnökkel kiegészült triósz tagjaként érték el közös, széleskörű tudományos eredményeiket.
Az 1930-as években – világszerte elismerést hozó – külön publikációikat, köztük egy, a magyar mangalicát ismertető angol nyelvű cikket is megjelentettek.
A csoport a csontképződési rendellenességek okait kutatta, és megállapították, hogy a kór – a korabeli feltételezésekkel szemben – nem a D-vitamin hiánya, hanem az állati szervezet mész- és foszforforgalmának zavarára vezethető vissza.
A kórt megelőzendő állatfajonként meghatározták az ásványos-bevitel optimális arányát, és ennek figyelembevételével kidolgozták a jó szarvasmarha takarmányszükséglet alkáliföldpát-tartalmát (alkalitás).
Eredményeikkel nagy mértékben hozzájárultak a korszerű ásványianyag-pótlási és takarmányozási módszerek kidolgozásához és elterjesztéséhez.
Ezenkívül Wellmann foglalkozott az állatok élettani viszonyaival és a tehéntej-felhasználás optimalizálásának kérdésével is.
A különböző fajták tejelékenységét vizsgálva a kannavezérek hosszantartó időtartamát elemezte, és az állati származású vitaminok jelentőségét is figyelembe vette.
Tudományos kutatásainak eredményeiért és állattenyésztési munkásságáért számos elismerésben, különös figyelemben részesült, több hazai és külföldi tudományos testület tagja volt.
Ő volt az Örökléstan és annak állattenyésztési vonatkozásainak első hazai kutatója.
A korszerű tenyésztési és szarvasmarha-törzskönyvezési eljárásokat is az ő nevéhez köthetjük.
Nevéhez fűződik egy hiánypótló áttekintés, az Általános tenyésztéstan megírása (1921; 1928-ban bővített kiadása is).
Ezenkívül közreműködött több állattenyésztés-tani, takarmányozási kézikönyv, tankönyv megírásában is.
Állandó rovatszerkesztője volt a Köztelek című mezőgazdasági lapnak, szerkesztőbizottsági elnöke a Magyar Állattenyésztésnek.
Az 1930-as években rendszeresen előadásokkal vett részt az évente megrendezett állatorvosi kongresszusokon.
________________________________________
Konkoly-Thege Sándor:
Magyar gazdász-állattenyésztő, egyetemi tanár.
Mintegy 22 kiállítást szervezett.
Vezető szerepe volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben és az Országos Törzskönyvezési Bizottságban.
Leginkább a szarvasmarha-tenyésztés területén ért el fontos eredményeket.
Több szakcikke és tanulmánya jelent meg.
Szerkesztette a Magyarországi állattenyésztése című művet (I–IV. Budapest, 1926).
________________________________________
Anker Alfonz:
Genetikus. Ősei több generáción keresztül lótenyésztéssel foglalkozó szakemberek voltak.
Az 50-es években több ménesnél (tatarenemegyesi, alagi, mátrai) dolgozott, ahol származási kutatásokat végzett, s populáció-genetikai eljárásokat alkalmazott.
1962-ben a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum, 1968-tól pedig ugyanit a főisk. tudományos munkatársa.
A lótenyésztéssel kapcsolatos kutatásokat mindig kiemelkedő intenzitással és igényességgel látta el.
Az öröklés, a genetika és a származás kérdései különösen érdekelték.
Kiemelkedő jelentőségűek a juh-, baromfi- és sertéstenyésztés területén elért eredményei is.
A lótenyésztéssel kapcsolatos kutatások mellett kiemelkedő jelentőségűek a sertéstenyésztés területén elért eredményei, a KA-HYB hibridsertés kitenyésztése elsősorban az ő érdeme.
A postagalamb-tenyésztés területén elért eredményeit az egész világon elismerték.
1976-ban Eötvös-díjjal tüntették ki.
________________________________________
Guba Sándor:
Mezőgazdász, mezőgazdasági főiskolai igazgató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1965).
1950-ben agrármérnöki oklevelet szerzett, majd Horn Artúr professzor mellett volt gyakornok.
Először az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársaként kísérleti gazdaságokban ismerkedett a gyakorlati állattenyésztéssel.
1961-től a kaposvári Mezőgazdasági Technikum vezetője és tanára.
Az intézmény az állattenyésztőképzés és kutatás egyik bázisa lett, amelyet az országhatárokon túl is ismertek.
A KA-HYB és KSZKV rendszerek, valamint a Kaposvári Állattenyésztési Kutatási-Fejlesztési Termelési Egyesület létrehozása után a főiskolával irányítása mellett több mint félszáz mezőgazdasági üzem került szoros kapcsolatba.
Számos hazai és külföldi társadalmi és tudományos egyesület vezetője, ill. tagja volt.
1967-ben országgyűlési képviselővé választották.
Fő kutatási területe a magyarországi szarvasmarha- és sertésállomány termelőképessége volt, kialakított új törzs¬tenyészeteket, megalkotta és országosan ismertté tette a KA-HYB és a KSZKV nevű sertéstenyésztési rendszereket, valamint új eredményeket ért el a takarmányozásban és a gépi fejésben is.
Guba Sándor jóvoltából jött létre Kaposváron a közel hatszáz mezőgazdasági üzemet összefogó Kaposvári Állattenyésztési és Kutatási-fejlesztési Egyesület, amely a főiskola kutatóbázisára támaszkodott.
________________________________________
Czakó József:
A Debreceni Mezőgazdasági Akadémián, majd az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát 1944-ben.
1950-ig gyakorlati pályán működött. 1950-től az Állattenyésztési Kutató Intézetben dolgozott.
A szarvasmarha-nevelés, a borjak, a tehéntej zsír- és fehérjetartalmát befolyásoló tényezők vizsgálatával foglalkozott.
1954-től jelentek meg önálló kutatói munkái.
Ezek közül az Állattenyésztéstan négy kiadásban.
1958-ban az Agrártudományi Egyetemen doktorált, 1960-ban kandidátusi fokozatot szerzett.
1967-től a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára volt.
________________________________________
Horn Artúr:
Magyar mezőgazdasági mérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Nevéhez fűződik a populációgenetikai szemlélet bevezetése a magyar állattenyésztésbe és a specializált szarvasmarha-típusok kialakítása.
Nemzetközi hírű tudós akadémikus volt, de elsősorban mindig tanárnak vallotta magát.
(Valószínű, hogy csak Wellmann Oszkár, Anker Alfonz és Horn Artúr kell, mert amit kivetített, azon ők voltak kiemelve és aláhúzva)
________________________________________
Háziállat:
Háziállatnak nevezzük azokat a fajokat, amelyek elérték a háziasítás megfelelő szintjét, az ember közvetlen környezetében élnek és ott rendszeresen szaporodnak.
Háziállatok közé sorolhatók a nem gazdasági céllal tartott állatok, amelyeket az ember kedvtelésből tart (kutya, macska stb.).
Gazdasági állat:
Mindazon állatfajt, amely az ember céltudatos tevékenységének (tenyésztés, tartás) hatására valamilyen hasznot hajt, gazdasági állatnak nevezzük.
Ebbe a csoportba tartoznak manapság azok a nem háziasított állatok is, amelyet az ember húsáért, prémjéért stb. tart (ponty, ezüstróka, görény stb.).
________________________________________
Állattartás:
Állattartásról akkor beszélünk, ha az állatainkat valamilyen hasznosítási cél érdekében takarmányozzuk, gondozzuk, ápoljuk, de a további szaporításukkal nem foglalkozunk.
Állattartás során vásárolt alapanyaggal dolgozunk, például a hízó alapanyagot (malac, csirke, borjú stb.) megvásároljuk, majd felhizlaljuk.
________________________________________
Állattenyésztés:
Állattenyésztésről beszélünk, ha az állattartási teendőkön felül céltudatos tenyésztői munkát (szaporítás, felnevelés) is végzünk, azzal a céllal, hogy az előállított utódoknak az ősöknél jobb, vagy legalább olyan jó tulajdonságaik legyenek.
Állattenyésztés során mindig az adott állomány minőségének javítására törekszünk, ezért a tenyésztésbe bevont apa- és anyaállatokat tudatosan válogatjuk.
Haszonállataink esetében a tenyésztői cél az, hogy az utódok nemzedékről nemzedékre többet, jobb minőségben, gazdaságosabban termeljenek.
________________________________________
Háziállatok ősei:
• ló: tarpán, erdei ló, przewalski a vadlovak – kistestű állatok, fakó szőrű, vastag sörény
• szarvasmarha: őstulok – nagy testű, hosszú szarvú (kipusztult)
• juh: muflon (Kis-Ázsiában őshonos) hóhatár feletti területeken, szarva csiga alakban hajlott (kos szarvas, jerke szarvatlan)
• sertés: vaddisznó szőrzete viszonylag hosszú
• kacsa: tőkés réce
• házi nyúl: üregi nyúl → Pireneusi-félszigetről
• kecske: bezoár kecske, D–Ny Ázsia
• tyúk: bankiva tyúk (vörös dzsungeltyúk) ceyloni dzs. tyúk, jávai dzs. tyúk, szürke dzs. tyúk INDIA
________________________________________
A fajták csoportosítása:
1. A környezet és tenyésztői munka alapján
a) természetes (primitív) fajták:
– kialakulásában a természet játszotta a döntő szerepet
• edzettek, igénytelenek, a betegségekkel szemben ellenállók
• termelőképességük szerény (pl.: magyar szürkemarha, mangalica sertés, racka)
b.) kitenyésztett vagy kultúrfajták:
• az ember szakszerű tenyésztői munkája révén alakultak ki
• termelőképességük magas színvonalú (pl.: leghorn tyúk, holstein-fríz szarvasmarha)
c.) nemesített fajták:
• kialakításában fontos szerepet játszik a környezet, és az ember céltudatos tenyésztői munkája
• parlagi és kultúrfajták keresztezéséből alakultak ki
• egyesített szervezetekbe mindkét fajta jó tulajdonságait (pl.: a parlagi magyar szürke és a kitenyésztett szimentáli = magyartarka szarvasmarha, magyar kendermagos tyúk)
________________________________________
2. Földrajzi elhelyezkedés és országok szerint
(pl.: hegyi ill. lapálymarhák; osztrák tarka marha)
________________________________________
3. A hasznosítás iránya alapján
a.) vegyes hasznosítású fajták:
• többféle igényt elégítenek ki
• termelésük alacsonyabb
• jobban alkalmazkodnak a piac változásaihoz (pl.: a magyar tarka kéthasznú: tej + hús, rhode island)
b.) egyoldalú hasznosítású fajták:
• többet és gazdagabban termelnek, mint a vegyes hasznosításúak
(pl.: holstein-fríz tehén termeli a legtöbb tejet)
• az egyoldalú hasznosítási irány: különleges, jellemző testalkati típus.
________________________________________
Az emésztőrendszer szakaszai:
előlél, középbél, utóbél
Az előlél a következő részekből áll:
• szájüreg + fogak + nyelv + mirigyek
• garatüreg
• nyelőcső
• gyomor: együregű (ló, sertés stb.), többüregű (a kérődzőké: szarvasmarha, juh, kecske stb.)
A középbél (vékonybél): az emésztés és a felszívódás központi helye.
Részei: epésbél, éhbél és csípőbél.
Az utóbél (vastagbél):
Részei: a vakbél, remesebél, végbél.
A ló vakbele nagy (kb. 1 m hosszú és 30–40 l űrtartalmú).
________________________________________
Együregű gyomor részei:
1. nyelőcső
2. gyomorszáj
3. gyomortest
4. gyomor vége
5. epésbél
________________________________________
Többüregű gyomor részei:
1. nyelőcső
2. bendő (zsákjai)
3. recés
4. szarétű
5. oltógyomor
6. epésbél
Az emésztőcső járulékos mirigyei:
A máj: epét termel
• kérődzők, sertés: epehólyag → epésbél
• ló, galamb: nincs epehólyag → az epe folyamatosan jut az epésbélbe
A máj feladata:
• táplálóanyagokat raktároz,
• mérgező anyagokat hatástalanít,
• testazonos zsírok, fehérjék és szénhidrátok lebontását és előállítását végzi.
A hasnyálmirigy: inzulin → vérbe jutva a szénhidrát anyagcserét szabályozza.
A hasnyál az epésbélbe ömlik.
________________________________________
Az ivarszervek
Feladatuk az ivarsejtek termelése
________________________________________
Az ivarzási ciklus
Állatfaj Ivarzás Tartalma Ivarérettség
Kanca 21 naponként 6–9 nap 16–18 hónap
Tehén 21 naponként 1–2 nap 6 hónap
Anyajuh 17 naponként ½–2 nap 5 hónap
Koca 21 nap 1–3 nap 4–5 hónap
________________________________________
Szarvasmarha:
• ivarzó tehén: folyik
• pároztatáskor: befolyatik vagy beüzetik
• párzó bika: hág
________________________________________
Ló:
• ivarzó kanca: sárlik
• a pároztatás neve: hágatás vagy fedeztetés
• a párzó mén: hág vagy fedez
________________________________________
Sertés:
• ivarzó koca: görög vagy búg
• pároztatás: búgatás, ritkábban görgetés
• a kan: bebúgat
________________________________________
Juh:
• ivarzó nőstény: berreg vagy üzekedik
• a pároztatás: ugratás, hágatás, beüzetés
• a kos: hág
A vemhesség időtartama állatfajonként:
• Szarvasmarha: 285 nap
• Ló: 336 nap
• Juh: 150 nap
• Sertés: 116 nap
• Kecske: 152 nap
• Kutya: 58–63 nap
• Macska: 56–69 (63) nap
• Nyúl: 30 nap
________________________________________
Kelési idő (tojás):
• Tyúktojás: 21 nap
• Kacsatojás: 28 nap
• Lúdtojás: 30 nap
• Pulykatojás: 28 nap
• Galambtojás: 17 nap
• Gyöngytyúktojás: 27 nap
________________________________________
A baromfi szaporodása eltér a többi állatfajtól.
A baromfiak petesejtje: a tojás.
A tojás 59% fehérjét, 30% sárgáját és 11% mészhéjat tartalmaz.
________________________________________
A tojás részei:
(Tudni kell a képet!)
Sárgája:
• csíra¬korong: ebből lesz a kiscsibe
• latebra
• szikhártya
• világos réteg
• sötét réteg
Tojásfehérje:
Kocsonyás anyag, ami védi az embriót a kórokozóktól
• belső híg fehérje
• külső híg fehérje
• belső sűrű fehérje
• külső sűrű fehérje
Tojáshéj:
• kutikula: vizes héj, védőréteg a mészhéjon kívül
• oszlopos állomány
• szivacsos állomány
• héjhártya
• pergamenhártya
Légzőnyílások
Jégzsínor: rögzíti a tojás sárgáját
Légkamra: a csibe kelés előtt innen veszi az első levegőt. Oxigént vesz fel, erőt nyer, az izmai elkezdenek működni.
________________________________________
Baromfi hasznosítási típus alapján:
• tojó típusú
• hús típusú
• kettőshasznosítású típusú
• viador típusú
• dísztyúk típusú fajták
________________________________________
A tyúk faj egyedeinek elnevezése életkor, ivar szerint:
• naposcsibe: a kelés után megszáradt, még nem etetett, 36 óránál fiatalabb állat
• csirke: az ennél idősebb, 10–12 hetesnél nem korosabb állat – a nőivarút jércének, a hímivarút kakasnak nevezzük
• növendék: 20–22 hetesnél fiatalabb állat – a nőivarút jércének, a hímivarút kakasnak nevezzük
• a kifejlett nőivarú egyedek a tyúkok, a hímek a kakasok
• a kappan: herélt kakas
________________________________________
A lúd elnevezései:
• naposlúd (pipe): keléstől 36. óráig
• kisliba: 4–5 hetes korig
• növendék liba: 4–5 hetes kor után
• a kifejlett nőivarú egyed a tojó, a hím a gúnár
• maglúd: tojástermelési időszakon kívüli tojást nem termelő állat
________________________________________
A kacsa elnevezései:
• naposkacsa: keléstől 36. óráig
• kiskacsa: 4–5 hetes korig
• növendék kacsa: 4–5 hetes kor után
• a kifejlett nőivarú egyed a tojó, a hím a gácsér
________________________________________
A pulyka elnevezése:
• napospulyka (pipe): keléstől 36. óráig
• kis¬pulyka: 6–8 hetesnél nem idősebb állat
• növendék: 6–8 hétnél idősebb állatok
• a kifejlett nőivarú egyed a tojó, a hím a bak vagy pulykakakas
A sertés egyedeinek elnevezése életkor, ivar szerint:
• kan: hímivarú sertés
• koca: nőivarú sertés
• emse: fiatal koca
• anyakoca: nőivarú sertés, amelynek már voltak malacai
• előhasi koca: a koca első vemhessége idején
• tenyészkoca: bebúgatott koca
• tenyészkán: búgatásra alkalmas kan
• keresőkan: ivarzó kocák kikéresésére szolgál, tenyésztésre nem használják
• ártány: fiatalon herélt sertés
• kanlott: idős korban herélt kan
• miskárolt: pete¬fészkétől megfosztott nőstény
• szopós malac: születéstől a választásig (szoptatás idején)
• választott malac: növendék a választástól a 4. hónap végéig
• süldő: 4 hónapos kortól 1 éves korig
• hízott sertés: vágásra érett testtömegben lévő sertés
A legelőn tartott sertések csoportja a konda, őrzőjük a kondás.
________________________________________
A szarvasmarha egyedeinek elnevezése életkor, ivar szerint:
• szopós (itatós) borjú: a tejtáplálás ideje alatt
• választott borjú: az elválasztott egyed féléves korig
• növendék: 7–12 hónapos kor között lévő szarvasmarha
• éven felüli növendék: éve kortól tenyésztésbe vételig
• tenyészbika: tenyésztésre nevelt hímivarú szarvasmarha
• tenyészüsző: tenyésztésre nevelt nőivarú szarvasmarha
• vemhes- vagy el¬elési üsző: az első¬ször termékenyült növendék
• tehén: a már egyszer ellett állat
• tinó: a fiatalon ivartalanított bika
• ökör: a kifejlett kort elért és ivartalanított „hím” állat (igázásra vagy hízlalásra)
• göböly vagy sőre: a hízóba fogott, vagy kihízlalt szarvasmarha
• csuvas: hízókörös
A legelőn tartott szarvasmarhák csoportját gulyának nevezzük, őrzőjük a gulyás.
A falvakban a házaktól naponta legelőre járó tehénállományt csordának hívjuk.
Reggelente a csordás a falvakban a háztáji gazdákból összegyűjtötte a teheneket, és a csordát napközben a legelőn legeltette. Estére a teheneket visszahajtotta a házakhoz.
________________________________________
A juh egyedének elnevezése életkor, ivar szerint:
• szopós bárány: születéstől elválasztásig
• választott bárány: választástól 1 éves korig
• toklyó: a növendék juh
• kos: hímivarú állat
• jerke: fiatal nőivarú egyed
• ürü: ivartalanított hím
• anyajuh: kifejlett nőivarú egyed
• előhasi anya: az először vemhes és az először ellett állat
• próbakos vagy kereső kos: az ivarzó anyák megkeresésére alkalmas, de tenyésztésre nem használható állat
• pecsenyebárány: a hízóba fogott bárány
• panofix bárány: 2 cm gyapjútartalommal rendelkező állat
• hízó: az 1–2 éves egyed
A legelőn tartott juhok csoportja a nyáj, őrzőjük a juhász.
________________________________________
A kecske nemek és korcsoportok szerinti elnevezései:
• bak: kifejlett hím kecske
• anya (anyakecske): kifejlett nőstény kecske
• olló: újszülött és fiatal kecske
• gida: hím kecske ivaréreségig
• gödölye: nőstény kecske ivaréreségig
• ürü: herélt kecske
• buga: szarvatlan kecske
________________________________________
A lovak elnevezései ivar, kor és használat szerint:
• mén vagy csődör: hímivarú ló
• kanca: nőivarú ló
• herélt vagy paripa: ivartalanított hímivarú ló
• szopós csikó: újszülött csikó választásig
• választott csikó: választástól éves korig
• évajárat szerint: éves, kétéves, hároméves, négyéves csikó
• kifejlett ló: ötéves vagy idősebb állat
• vágócsikó (vágóló): kiselejtezett egyedek
• málhásló: teherhordó ló
• sportló: sportcélokat szolgál
• kocsiló, igásló, hámosló: kocsit, szekeret vontat
A legelő lovak csoportja a ménes, őrzőjük a csikós.
________________________________________
Herélt elnevezések:
• Kappan: herélt kakas
• Ártány: fiatalon herélt sertés
• Kanlott: idős korban herélt kan sertés
• Tinó: a fiatalon ivartalanított bika
• Ökör: a kifejlett kort elért és ivartalanított „hím” szarvasmarha
• Ürü: ivartalanított hímivarú juh
Ürü: herélt kecske
Herélt vagy paripa: ivartalanított hímivarú ló
________________________________________
A pároztatási módok a következők:
1. Vadpároztatás:
Ilyenkor az összes nőstény közé engedik az összes hím állatot.
A módszer előnye, hogy mindig van rendelkezésre álló hím az ivarzó nőstények termékenyítésére, mindig a legerősebb, legéletképesebb hím fog párosodni (természetes szelekció).
Hátránya, hogy a születendő utódoknak nem ismert az apjuk, és nem tudható előre az ellések vagy fialások időpontja.
________________________________________
2. Csoportos pároztatás:
A párosítandó egyedeket valamilyen szempontok szerint csoportokra osztjuk (hosszúlábú–rövidlábú, fehérek–tarkák stb.).
A csoportokban a rendelkezésre álló összes nőstény és hím együtt van.
Előnyei megegyeznek a vadpároztatással, de itt már tudjuk, hogy a csoportban születendő utódok a szempontok szerinti tulajdonságokat fogják örökölni.
Hátránya, hogy itt sem ismert az apaállat kiléte, valamint az ellések, fialások ideje.
________________________________________
3. Háremszerű pároztatás:
Egy csoportba egy hím állatot helyeznek, és hozzá megfelelő számú nőstényt tesznek.
Előnye, hogy ismert az apaállat kiléte.
Hátránya, hogy nem ismert az ellések, fialások ideje, valamint a nem jól megválasztott apaállat és a nem jól beállított ivararány miatt nem vehemtsül minden anyaállat.
________________________________________
4. Egyedi pároztatás (kézből történő pároztatás):
A tenyésztésben meghatározott és kijelölt ivarú nőstényeket a hímivarú állatokhoz vezetik.
Előnye, hogy ismert az apai származás, ismert a termékenyítés időpontja, így kiszámítható az ellés/fialás ideje.
Hátránya, hogy csendes ivarzás esetén elmaradhat a termékenyítés, illetve a helytelenül megválasztott időpont miatt elmaradhat a párzás, termékenyülés.
________________________________________
5. Mesterséges termékenyítés:
Az eljárás során mesterségesen, művi úton, emberi segítséggel juttatják a spermát a nőivarú állat nemiszervébe.
Előnye, hogy nincs közvetlen fertőzésveszély, egy ejakulátumból több nőstény is termékenyíthető.
A sperma mélyhűtve szállítható, így nagy távolságokra lévő állatok is megtermékenyíthetők.
Hátránya, hogy az eljárás szakembert, eszközöket igényel, költséges, és hibalehetőséggel jár.
________________________________________
Hazai védett őshonos és veszélyeztetett állatfajtáink:
• Szarvasmarha: magyar szürke szarvasmarha, kárpáti borzderes
• Ló: shagya arab, lipicai, gidrán, nóniusz, kisbéri félvér, mezőhegyesi félvér (furioso-north star), hucul, muraközi
• Sertés: mangalica sertés (szőke, vörös, fecskehasú)
• Juh: racka, cikta, cigája, gyimesi racka
• Baromfi: erdélyi kopasznyakú tyúk, magyar tyúk, kendermagos magyar tyúk, magyar lúd, bronzpulyka, rézpulyka
Google Sites
Report abuse