1. tétel

1. Bevezető

Ez a tétel a közgazdaságtan alapjaival, a szűkösséggel, a tulajdonjogokkal, a gazdaság szereplőivel és a piaci mechanizmus működésével foglalkozik.

• Szűkösség és gazdálkodás:

    ◦ Minden társadalom a szűkösség problémájával néz szembe, mivel az egyének mindig több jószágot akarnak fogyasztani, mint amennyit a társadalom termelni képes.

    ◦ A szűkösséget a korlátlan szükségletek és a korlátozott erőforrások együttes jelenléte okozza.

    ◦ Szabad javak azok, amelyek korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre (pl. levegő). Gazdasági javak azok, amelyek korlátozott mennyiségben érhetők el, és gazdálkodási döntéseket igényelnek.

    ◦ A javak alternatív felhasználási lehetőségekkel rendelkeznek, így felhasználásuk hasznosságot és áldozatot (költséget) is jár.

    ◦ A közgazdaságtan azzal az axiómával él, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak, azaz korlátozott erőforrásaikat úgy használják fel, hogy a lehető legnagyobb eredményt (hasznosság mínusz költségek) érjék el.

    ◦ A hasznosság az emberek jólétének, megelégedettségének foka, a költség pedig a jólét, vagy megelégedettség csökkenése.

    ◦ Minden költséget haszonáldozati, vagy alternatív költségnek (opportunity cost) tekintünk: ez az a dolog hasznossága, amiről a döntés következtében le kell mondanunk.

• Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek:

    ◦ A gazdálkodási döntéseket a tulajdonjogok összessége határozza meg, amelyek az emberek közötti viszonyokat jelentik, és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák.

    ◦ A tulajdonjogok négy eleme: a vagyontárgy használatának, a belőle eredő hasznok elsajátításának, a formájának és tartalmának megváltoztatására, valamint a jogok részbeni vagy egészbeni elidegenítésének joga.

    ◦ A magántulajdon tiszta esetében a tulajdonost csak törvények korlátozzák.

    ◦ A tulajdonjogok eloszlása ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára.

    ◦ A kapitalista gazdaságra a termelési erőforrások nagyrészt magántulajdona és a szűkös javakhoz való hozzájutás szabad szerződéseken alapuló piaci cseréje jellemző. Ezzel szemben a szocialista gazdaságban az állami tulajdon és a központosított irányítás volt domináns.

• Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás:

    ◦ A termelési erőforrásokat termelési tényezőknek nevezzük, fő csoportjaik: munka, tőke és természeti erőforrások.

    ◦ A munka tulajdonosainak jövedelme a munkabér, a tőketulajdonosoké a tőkekamat, a földtulajdonosoké a földjáradék.

    ◦ A gazdasági szereplők a háztartások (végső fogyasztók) és a vállalatok (termelési egységek).

    ◦ A piacok két nagy csoportja: a termelési tényezők piacai (ahol a háztartások az eladók, a vállalatok a vevők) és a fogyasztási cikkek piacai (ahol a háztartások a vevők, a vállalatok az eladók).

    ◦ A gazdasági körforgás a gazdasági szereplők és piacok közötti kapcsolatokat, a reálfolyamatokat (javak és tényezők mozgása) és a pénzmozgásokat szemlélteti.

• A piaci mechanizmus:

    ◦ A kapitalista gazdaságban a szűkösség problémájának megoldását a piaci mechanizmus biztosítja.

    ◦ A kompetitív (versenypiac) fő jellemzője, hogy a piaci szereplők (vevők és eladók) árelfogadók, azaz egyéni akcióikkal nem képesek befolyásolni a piaci árat.

    ◦ A piaci mechanizmus alapvető eszközei a keresleti és kínálati görbék.

    ◦ A keresleti görbe a keresett mennyiség alakulását mutatja különböző árak mellett, ceteris paribus. Jellemzően negatív meredekségű (kereslet törvénye): magasabb ár → kisebb keresett mennyiség.

    ◦ A kínálati görbe a kínált mennyiség alakulását mutatja különböző árak mellett, ceteris paribus. Leggyakrabban pozitív meredekségű: magasabb ár → nagyobb kínált mennyiség.

    ◦ A keresett mennyiség változása a görbe mentén való elmozdulás (árváltozás miatt), míg a kereslet (kínálat) változása a görbe elmozdulása (áron kívüli tényezők miatt).

    ◦ A piaci egyensúlyt az ár mozgása teremti meg, ahol a keresett és kínált mennyiség egyenlő. Ezen az áron (egyensúlyi ár) gazdát cserélő mennyiség az egyensúlyi mennyiség.

    ◦ Túlkínálat esetén az ár csökken, túlkereslet esetén az ár emelkedik, terelve a piacot az egyensúly felé. Ezt stabil egyensúlynak nevezzük. Az egyensúlyi árat piactisztító árnak is hívjuk.

• A közgazdaságtan módszeréről:

    ◦ A közgazdaságtan fő módszere a modellalkotás: a valóság egyszerűsített, többnyire ábrákkal és egyenletekkel kifejezett megjelenítése.

    ◦ Exogén változók a modell bemeneti adatai, amelyeket a modell adottságként kezel (pl. fogyasztók jövedelme, marhahús ára).

    ◦ Endogén változók a modell eredményei, kimeneti változói (pl. hamburger egyensúlyi ára és mennyisége).

    ◦ A ceteris paribus feltevés ("egyéb exogén változók állandósága mellett") lehetővé teszi egyetlen tényező hatásának vizsgálatát.

Fontos fogalmak: szűkösség, szabad jószág, gazdasági jószág, alternatív költség, tulajdonjogok, háztartás, vállalat, termelési tényezők, munkabér, tőkekamat, földjáradék, gazdasági körforgás, piaci mechanizmus, árelfogadó, árbefolyásoló, keresleti görbe, kereslet törvénye, kínálati görbe, keresett mennyiség változása, kereslet változása, kínált mennyiség változása, kínálat változása, piaci egyensúly, egyensúlyi ár, egyensúlyi mennyiség, túlkínálat, túlkereslet, stabil egyensúly, modell, exogén változó, endogén változó, ceteris paribus.