2. tétel

2. A fogyasztói választás Ez a tétel a fogyasztók döntéseit modellező eszközöket mutatja be: a preferenciákat, a költségvetési korlátot és az optimális választást.

• A fogyasztó célja: adott körülmények között a lehető legnagyobb jólét, azaz hasznosság elérése.

• A fogyasztói döntést meghatározó tényezők: a fogyasztó ízlése (preferenciái) és pénzügyi lehetőségei.

• A közömbösségi görbék:

    ◦ A fogyasztó képes rangsorolni a jószágkosarakat (preferencia-rendezés).

    ◦ Egy közömbösségi görbe a fogyasztó számára azonos megelégedettséget (hasznosságot) biztosító jószágkosarak halmaza.

    ◦ A fogyasztó telhetetlen: a több fogyasztás hasznosabb. Ebből következik:

        ▪ Az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbék nagyobb hasznosságot fejeznek ki.

        ▪ A közömbösségi görbék negatív meredekségűek: valamely jószág fogyasztásának növekedése a másik jószág fogyasztásának csökkenésével jár együtt azonos hasznossági szinten.

    ◦ A közömbösségi görbék konvexek (alulról domborúak): a fogyasztó hasznosabbnak tartja két jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat.

    ◦ A közömbösségi görbék nem metszhetik és nem érinthetik egymást, hanem párhuzamosak.

    ◦ Ezek a "jól viselkedő" közömbösségi görbék jellemzői.

• A helyettesítés határrátája (MRS - Marginal Rate of Substitution):

    ◦ Megmutatja, hogy a fogyasztó az egyik jószág egységnyi mennyiségét legalább hány egységnyi másik jószággal hajlandó helyettesíteni, hogy ugyanazon a hasznossági szinten maradjon.

    ◦ MRS = -∆y/∆x.

    ◦ A "jól viselkedő", konvex görbületű közömbösségi görbékre a csökkenő helyettesítési határráta jellemző: minél több x jószággal rendelkezik a fogyasztó, annál kevesebb y-ért hajlandó elcserélni egységnyi x-et.

    ◦ A helyettesítés határrátája egy pontban megegyezik a közömbösségi görbéhez húzott érintő meredekségének abszolút értékével.

• A hasznossági függvény és a határhaszon:

    ◦ A kardinális hasznosság felfogása szerint a hasznosság abszolút számokkal jellemezhető, de ez a közgazdászok számára problémás volt.

    ◦ Az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény nagyobb számot rendel a preferált jószágkosárhoz, mint a másikhoz, és azonos számértéket az egymással közömbös kosarakhoz. Itt csak a rangsor számít, nem az abszolút érték.

    ◦ Egy jószág határhaszna (MU - Marginal Utility) megmutatja, mennyivel növekszik a fogyasztó hasznossága, ha egységnyivel növeli az adott jószág fogyasztását, miközben a többi jószág fogyasztása változatlan marad.

    ◦ A helyettesítés határrátája megegyezik a határhasznok arányával: MRS = MUx/MUy.

• A költségvetési egyenes:

    ◦ A költségvetési egyenes a fogyasztó pénzügyi lehetőségeit írja le, azaz a pénzjövedelem teljes elköltése és adott árak mellett megvásárolható javak halmazát jelenti.

    ◦ A költségvetési egyenes egyenlete: Pxx + Pyy = I.

    ◦ Tengelymetszetei: I/Py és I/Px.

    ◦ Párhuzamosan jobbra tolódik, ha a pénzjövedelem nő, vagy a javak árai azonos arányban csökkennek (reáljövedelem nő).

    ◦ Meredeksége -Px/Py. Meredekségének abszolút értéke a javak árarányával egyenlő.

    ◦ Elfordul, ha a javak áraránya megváltozik (pl. csak az egyik jószág ára változik).

• A fogyasztó optimális döntése:

    ◦ A fogyasztó jövedelmét úgy költi el optimálisan, hogy a legmagasabb (origótól legtávolabbi) elérhető közömbösségi görbére jut.

    ◦ Ez általában ott valósul meg, ahol a közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes érintik egymást.

    ◦ Ezen az optimális ponton a helyettesítési határráta megegyezik az árak arányával: MRS = Px/Py.

    ◦ Más szóval: MUx/Px = MUy/Py (egységnyi pénzre jutó határhaszon egyenlő).

Fontos fogalmak: közömbösségi görbe, preferencia-rendezés, telhetetlenség, helyettesítés határrátája (MRS), hasznosság, határhaszon (MU), kardinális hasznosság, ordinális hasznosság, költségvetési egyenes, optimális döntés.