11. tétel

11. Nemzetközi kereskedelem és komparatív előnyök Ez a tétel a nemzetközi kereskedelem okait, a komparatív előnyök elméletét, annak forrásait és a kereskedelempolitikai intézkedések hatásait tárgyalja.

• A nemzetközi kereskedelem főbb indítóokai:

    1. Abszolút hiány: Egy ország nem képes (vagy csak horribilis költségekkel) előállítani egy terméket, ezért importál.

    2. Differenciált termékek: A kereskedelem célja a választék bővítése, még akkor is, ha azonos áron állíthatóak elő a hasonló termékek (pl. autómárkák).

    3. Költségkülönbségek: Homogén termékek esetében a termelési költségek eltérése adja a kereskedelem alapját. Az abszolút előnyök elve szerint minden terméket az a ország termeljen, amelyik termelékenyebb. Ez azonban szűk határokat szabna, ha egy ország mindenben termelékenyebb.

• Komparatív előnyök és kereskedelem:

    ◦ A komparatív előnyök elmélete lehetővé teszi a hatékony munkamegosztást és kereskedelmet akkor is, ha az egyik ország minden terméket termelékenyebben állít elő.

    ◦ Komparatív előny: Egy országnak komparatív előnye van azokban a termékekben, amelyeknek alternatív költsége önellátás esetén alacsonyabb, mint a termék világpiaci ára (cserearánya).

    ◦ Komparatív hátrány: Egy országnak komparatív hátránya van azokban a termékekben, amelyeknek alternatív költsége önellátás esetén magasabb, mint a termék világpiaci ára (cserearánya).

    ◦ Az alternatív költség a termelés egységnyi növekményéért feláldozott másik termék mennyiségét jelenti.

    ◦ Komparatív előnyök kihasználása: Az országok olyan termékek termelésére szakosodnak, amelyekben komparatív előnyük van, és kereskednek egymással. Ez növeli a társadalmi jólétet (kisebb ráfordítással ugyanannyi termék).

    ◦ Cserearányok: Az önkéntes csere akkor valósul meg, ha a nemzetközi cserearány a két ország alternatív költségei közé esik.

    ◦ Állandó alternatív költség: Ha a határköltségek állandóak, akkor a termékek alternatív költsége is állandó. Ebben az esetben gyakran teljes szakosodás alakul ki.

    ◦ Növekvő alternatív költség: Ha legalább egy terméknél a határköltség növekvő, akkor mindkét termék alternatív költsége növekszik a termelés bővülésével. Ebben az esetben általában nem alakul ki teljes szakosodás, és a komparatív előnyök kihasználása a termelés alternatív költségét egyenlővé teszi a világpiaci cserearánnyal.

• Komparatív előnyök forrásai:

    1. Termelékenységi előnyök eltérése: Ha az egyik ország több termékben is termelékenységi előnyt élvez, de ezek az előnyök nem egyforma arányúak.

    2. Termelési tényezőkkel való ellátottság különbségei: Az országok eltérő arányban rendelkeznek munka- és tőkeállománnyal (pl. tőkegazdag vs. munkagazdag országok). A tőkével jól ellátott országok tőkeigényes termékeket exportálnak, a munkagazdag országok munkaigényes termékeket.

    3. Keresleti szerkezet eltérése (csak növekvő alternatív költségek esetén): Ha az egyik ország fogyasztói különösen kedvelnek egy terméket, annak alternatív költsége megnő, és ez komparatív hátrányossá teheti azt a terméket.

• Kereskedelempolitika és protekcionista intézkedések:

    ◦ Kereskedelempolitikai eszközök: Vámok, kvóták, szubvenciók.

    ◦ Importvám: Az importtermékekre kivetett adó.

        ▪ Hatása: A hazai ár a vám összegével a világpiaci ár fölé emelkedik. Hazai fogyasztás csökken, hazai termelés nő, import csökken.

        ▪ Jövedelem-újraelosztás: Fogyasztói veszteség → termelői többlet növekedés és állami vámbevétel.

        ▪ Jóléti hatás: Holtteher-veszteség keletkezik, mivel a fogyasztók vesztesége nagyobb, mint a termelők és az állam nyeresége. A holtteher-veszteség oka a meg nem vásárolt termékmennyiség és a termelők költségeinek növekedése. Kis országban a vám csökkenti a társadalmi jólétet.

    ◦ Importkvóta: Mennyiségi korlátozás az importra. Hasonló hatású, mint a vám, de közvetlenebb.

    ◦ Hazai termelők támogatása (szubvenció): Növeli a komparatív hátrányos ágazatok versenyképességét. Előnye, hogy nem csökkenti a fogyasztói többletet (nem emeli a hazai árat), és kisebb holtteher-veszteséget okoz, mint a vám vagy a kvóta.

• Protekcionista intézkedések bevezetésének lehetséges okai:

    1. Hazai termelők "védelme": Politikai érdekek (a termelők jobban szervezettek és erősebbek, mint a fogyasztók).

    2. Gazdaságon kívüli célok: Stratégiai termékek (pl. hadiipar, élelmiszer), nemzeti hagyományok megőrzése.

    3. Cserearányok javítása (nagy országok esetében): Egy nagy ország képes befolyásolni a világpiaci árakat. Vám kivetésével csökkentheti az importtermék világpiaci árát, így cserearány-nyereségre tehet szert. Ez akár növelheti is a nagy ország jólétét, de világszinten holtteher-veszteséget okoz.

    4. Kiskorú iparágak védelme: Fejlődő iparágak átmeneti védelme az importversenytől, a hosszú távú előnyök reményében.

    5. Munkanélküliség csökkentése: Vámokkal és kvótákkal a hazai termelés növelése, kihasználatlan erőforrások (munkanélküliek) bevonásával.

    6. Külgazdasági egyensúly javítása: A folyó fizetési mérleg deficitjének csökkentése.

Fontos fogalmak: abszolút hiány, differenciált termékek, abszolút előnyök, komparatív előnyök, komparatív hátrány, alternatív költség, állandó alternatív költség, növekvő alternatív költség, szakosodás, világpiaci cserearány, termelékenységi előnyök, tényezőellátottság, tőkegazdag ország, munkagazdag ország, tényezőigényesség, importvám, importkvóta, szubvenció, protekcionizmus, holtteher-veszteség, cserearány-nyereség, kiskorú iparág védelem, munkanélküliség, külgazdasági egyensúly.