11. tétel

A nemzetközi kereskedelem fakadhat az abszolút hiányokból, vagy a differenciált termékek létezéséből. A minden országban megtermelhető homogén termékek esetében a nemzetközi munkamegosztás és kereskedelem a költségkülönbségek kihasználásán nyugszik. Ezek azabszolút előnyökből is keletkezhetnek. Mivel az egyes országok különböző fejlettségűek, ezért az abszolút előnyök elve meglehetősen szűk határokat szabna a munkamegosztásnak. A komparatív előnyök kihasználása még különböző fejlettségű országok között is lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös munkamegosztás és kereskedelem kialakulását. Komparatívelőnyről akkor beszélünk, ha egy országban az önellátás állapotában egy termék alternatívköltsége kisebb a nemzetközi cserearánynál. Komparatív hátrányt jelent, ha egy termékönellátási viszonyok között a nemzetközi cserearánynál nagyobb alternatív költséggel termelhető. Egy termék alternatív költsége a termelés egységnyi növekményéért feláldozott másik termékmennyiségét jelenti. Ha a különböző termékek gyártásában állandó határköltség érvényesül, akkor ezen termékek alternatív költsége termelési mennyiségüktől független, állandó lesz. Ha pedig legalább egy terméknél a határköltség növekvő, akkor mindkét termék alternatívköltsége termelésével együtt növekszik. Állandó alternatív költségek esetében egy országban gyakran teljes szakosodás alakul ki, csak a komparatív előnyös terméket termelik és teljesen fölhagynak a komparatív hátrányostermeléssel. Növekvő alternatív költségek esetén általában nem alakul ki teljes szakosodás és a komparatív előnyök kihasználása minden külkereskedelmi forgalomba kerülő termékalternatív költségeit egyenlővé teszi a világpiacon érvényesülő cserearánnyal. Komparatív előnyök fakadhatnak abból, hogy az egyes termékek termelésében eltérőnagyságú termelékenységi előnyök érvényesülnek; abból, hogy az egyes országok termelésitényezőkkel való ellátottsága és az egyes termékek tényezőigényessége különböző; továbbá(csak növekvő alternatív költségek esetén) a keresleti szerkezet eltéréséből. A kereskedelempolitika főbb eszközei: az importvámok, az importkvóták és az importtal versenyző ágazat szubvenciója. A vám következtében az importtermék hazai ára a vámösszegével a világpiaci ár fölé emelkedik. Emiatt a hazai fogyasztás csökken, a hazai termelés pedig nő, tehát az import mennyisége csökken. A vám a fogyasztói többlet csökkenését eredményezi. A fogyasztók veszteségének egy része az államhoz kerül vámbevétel formájában, másik része a termelőknek jut termelői többletként. A fogyasztók veszteségének többi része elveszik a társadalom számára, ez a fogyasztói és termelői holtteher-veszteség. A világpiacon ár elfogadó kis országban tehát a vám kivetése csökkenti a társadalmi jólétet. A kvóta hatásai hasonlóak a vám hatásaihoz. Az importtal versenyző ágazat támogatása viszont a vámnál és a kvótánál kisebb holtteher-veszteséget okoz, amennyiben nem emeli meg a hazai árat, így nem keletkezik fogyasztói holtteher-veszteség. A protekcionizmus leggyakoribb indokai: a hazai termelők "védelme" a külföldi versennyel szemben; gazdaságon kívüli pl. stratégiai célok elérése; nagy ország esetében cserearány-nyereség elérése; kiskorú iparágak védelme; a munkanélküliség csökkentése; a folyó fizetésimérleg deficitjének csökkentése.