4. tétel

A vállalatok a gazdaság termelő szervezetei. A vállalatot inputokat (erőforrásokat) outputtá(termékké) átalakító szervezetnek tekintjük. A kapitalista gazdaságban a vállalatok nagyrészt magántulajdonban vannak. A vállalatokat profitmaximalizálónak tekintjük. A vállalat tulajdonát jelentő jogok: a vállalat profitjához való jog, a munkaszervezetbe történőfelvétel és az onnan való elbocsátás joga, s az előző két jog eladásának joga A profitelsajátításának tulajdonjoga arra ösztönzi a tulajdonost, hogy a vállalatot a lehető legnagyobb profit elérése érdekében működtesse. A főbb vállalati formák: a tulajdonos (vállalkozó) irányította vállalat, és a részvénytársaság, amelyben a vállalat tulajdona és irányítása szétválik. Az előbbi problémája a korlátlanfelelősség, az utóbbié pedig a menedzserek megfelelő ösztönzése. A termelési függvény a felhasznált inputok mennyiségéhez az adott technológiával megtermelhető maximális outputmennyiséget rendeli hozzá. A döntéshozók cselekvésilehetőségei szerint gazdasági időtávokat különböztetünk meg, s így különbözik a rövid távútermelési függvény a hosszú távútól. Rövid távon a vállalat legalább egy inputjának mennyisége rögzített (tipikusan a tőke) és legalább egy input (tipikusan a munka) mennyisége változhat, míg hosszú távon minden input változhat. A rövid távú termelési függvény adott tőkeállomány és technológia mellett a felhasznált munka különböző mennyiségeihez a megtermelhető maximális termékmennyiséget rendeli hozzá. A munka határterméke megmutatja, hogy a munka felhasznált egységnyi növelése mennyivel növeli meg az outputot. Általános esetben a termelés növelésével a munka határterméke előbb nő, majd csökken. A munka átlagterméke az egységnyi munkafelhasználásra jutó outputmennyiséget jelenti. A termelés növelésével az átlagtermék szintén előbb nő (ha a határtermék nagyobb azátlagterméknél), majd csökken (amikor a határtermék kisebb az átlagterméknél). Ahol azátlag- és a határtermék egyenlő ott az átlagtermék maximális. A hosszú távú termelési függvény esetében a felhasznált tőke és munka is változhat. A termelés növelésével hosszú távon gyakran előbb a növekvő skálahozadék (csökkenő hosszútávú átlagköltség), majd az állandó skálahozadék (állandó hosszú távú átlagköltség), végül a csökkenő skálahozadék (növekvő hosszú távú átlagköltség) jelentkezik.