9. tétel

A munkakínálati döntés szintén fogyasztói döntésként fogható fel. A munka eladója bizonyosmennyiségű szabadidő vásárlója. A szabadidő is szűkös jószág: fogyasztása növeli a jólétet és fizetni is kell érte. A szabadidő ára, alternatív költsége a munkabér. Ha egységnyi szabadidővel többet fogyasztunk, akkor bizonyos mennyiségű munkabért áldozunk föl. A munkabér a munkavállaló szempontjából a munka eladási és a szabadidő vételi ára. A szabadidő keresletére (a munka kínálatára) is értelmezhető a munkabér változásának helyettesítési és jövedelmi hatása. Ha nő a munkabér, akkor ez megdrágítja a szabadidőt: a helyettesítési hatás önmagában a szabadidő keresett mennyiségét csökkenti, a munka kínált mennyiségét növeli. A szabadidő normál jószág. Ha nő a munkabér, akkor nő a jövedelem is: a jövedelmi hatás önmagában növeli a szabadidő keresett mennyiségét és csökkenti a munka kínált mennyiségét. A béremelkedés teljes hatása nem egyértelmű, mert a helyettesítési hatás önmagában növelné, a jövedelmi hatás pedig önmagában csökkentené a kínált munkamennyiséget. A munkakínálati görbe lehet végig pozitív meredekségű, de lehet visszahajló is. Ekkor a béremelkedése bizonyos szintig növeli a kínált munkamennyiség, utána csökkenti azt. Alacsonymunkabérnél a helyettesítési hatás uralkodik, magas munkabérnél a jövedelmi hatás. Egy szakma hosszú távú piaci munkakínálati görbéje nem lehet visszahajló: a növekvő munkabér más szakmákból csábítja át a munkásokat. A munkakereslet (a többi input keresletéhez hasonlóan) származékos kereslet: végső soron a fogyasztási javak keresletéből származik. A vállalatok termékek jövedelmező előállításacéljából vásárolnak inputokat. A munkakeresletet a vállalat profitmaximalizáló döntéseiből kell levezetni. Ha az egységnyi munkára jutó árbevétel nagyobb a munkabérnél, akkor a kompetitív vállalat annyi munkát alkalmaz, hogy a munka határtermék-értéke megegyezzen a bérrel. Ha a munkabérek emelkednek a termékárakhoz képest, akkor csökken a termelés és ezzel amunkafelhasználás. Ha pedig a termékárak növekednek a munkabérekhez képest, akkor bővül a termelés, ennélfogva a felhasznált munkamennyiség is. Hosszú távon a vállalatok többféle (munka-, vagy tőkeigényes) termelési eljárás közül választhatnak úgy, hogy a legkisebb költséggel termeljenek. Ha nő a munkabér a tőke bérletidíjához képest, akkor a vállalatok tőkeigényesebb eljárásokat fognak választani, s ez csökkentheti a munkafelhasználást.